„A jó asszony szoknyája mindent eltakar”, szól a mondás. A nők már az anyatejjel szívják magukba azt, hogy egy házasság vagy egy párkapcsolat problémái a négy fal között kell, hogy maradjanak, nincs panaszkodás, nincs visszaút, dédnagyanyáink és nagyanyáink összeszorított fogakkal védték a gyerekeiket, a család jó hírét, történjen bármi is. Ez a nők öröksége. Tűrni mindenek felett. Nőként az elmúlt századokban rengeteg megaláztatást, kínt és gyötrelmet kellett elviselni egy házasságban, anélkül, hogy bárki is a segítségükre sietett volna. Ma már nem így van. Van segítség, van kiút a rémálomból.

Sok férfi még mindig a múlt század rossz beidegződéseit hordozza magában, miszerint a nőnek a konyhában a helye, nincs beleszólása a férfi „dolgába”, egy feladata van, csendben lenni, kiszolgálni a férjét, gyereket nevelni, a háztartást vezetni és elviselni minden bántalmazást, megaláztatást, amit a hazatérő férjétől kap.

Nagyon hosszú folyamat, mire nőként valaki felismeri és ki meri mondani magának azt, hogy egy bántalmazó kapcsolatban él, és még hosszabb idő, mire eljut odáig, hogy elég, és tenni kell valamit. Azonban itt jön a legnehezebb feladat. Elindulni, segítséget kérni, elmondani, gondolatban újra átélni az elmúlt évek szörnyűségeit. Feljelentés esetén mindezt ráadásul egy számára teljesen idegen embernek.

A családon belül azonban nem csak a nőket érheti bántalmazás, hanem a gyerekeket és az időseket is, melynek rendkívül súlyos következményei lehetnek. A gyermekek mind fizikailag, mind pedig lelkileg sokkal sérülékenyebbek, mint a felnőttek, ezáltal sokkal hamarabb történhet tragédia a bántalmazás következtében, a lelki sérülések pedig egy életen át elkísérhetik őket, de nagy eséllyel akár ők is bántalmazó szülővé válhatnak.

A családon belüli erőszak felismerése nem mindenki számára egyértelmű és kézen fekvő, hiszen számtalan családban elfogadott a vita közben elcsattanó pofon, az egymással szembeni trágár, megalázó beszédmód. Ezekben az esetekben kitolódnak a tűréshatárok az áldozat vonatkozásában, míg egy olyan áldozatnál, akinél nem ez a családi minta, kisebb az ingerküszöb.

A felismerésben gátló tényező lehet az úgymond elvakult szerelem, ami eleinte alkalmatlanná teszi az áldozatot, hogy felismerje a vele történteket, mint például az állandó kontroll, a barátok, családtagok fokozatos háttérbe szorulása, a munkájának a feladása, a „csak egy pofon volt, többet nem fordul elő” és ehhez hasonló helyzetek.

Hogy mégis mi is a családon belüli erőszak? A családon belüli erőszak kriminológiai fogalom, tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom.

Az Országos Kriminológiai Intézet meghatározása szerint: a családon belüli erőszak, az együtt élő és egymással, fizikai, érzelmi, anyagi, jogi függésben lévő személyek közötti bántalmazó magatartások összessége.

Milyen formái lehetnek a családon belüli erőszaknak?

1. Lelki bántalmazás

Lelki bántalmazásról akkor beszélünk, ha a bántalmazó fizikai sérüléseket nem okoz, azonban rendszeresen megalázza, lekicsinyli, nevetség tárgyává teszi, szidalmazza a másikat vagy annak családtagját. Ha a bántalmazó az áldozatot elszigeteli a családjától, a barátaitól, nem engedi velük a kapcsolattartást vagy ha igen, akkor azt csak az ő jelenlétében, egyébként pedig mindig kivetnivalót talál azokban az emberekben, akik az áldozat bizalmi körében léteznek.

Ugyanezen körbe tartozik az is, amikor az áldozatnak a nap minden percéről el kell tudni számolnia, a bántalmazó az áldozat egész napi mozgását kontroll alatt tartja vagy akarja tartani. Ami kezdetben egy kedves gesztus, hogy a munkába elviszi az áldozatot, majd érte is megy, egy idő után teherré válhat az áldozat számára.

Szintén lelki bántalmazásnak minősül, ha az áldozatnak privát szférája egyáltalán nem lehet, a telefonjának tartalma minden nap ellenőrzésre kerül, a bántalmazó átkutatja a táskáját, zsebeit. Ő szabja meg, hogy az áldozat milyen ruhákat hordhat és mit nem.

Sokszor ezeket a dolgokat a bántalmazó „piros masniba” csomagolva tálalja, mintha az áldozat érdekében tenné, amit tesz vagy mondja, amit mond.

A bántalmazó viselkedésével mindent elkövet azért, hogy az áldozat teljesen elveszítse önmagát, az önbizalmát, és végül maga is elhiszi, hogy semmit sem ér, és a bántalmazón kívül senkinek sem kell.

Szélsőséges esetben a bántalmazó eléri, hogy az áldozat felmondjon a munkahelyén, elforduljon a barátaitól, a családjától, akikre korábban számíthatott, és semmi más nem marad az életében, csak a bántalmazó, akitől ekkor már anyagilag is teljes mértékben függ.

2. Gazdasági függőség kialakítása

A bántalmazó nem engedi dolgozni az áldozatot, ezzel kialakítva az anyagi függőséget is, így a bántalmazó határozza meg azt is, hogy az áldozat mennyi pénzzel rendelkezzen, mire költhet és mire nem. Ennek eredményeként fokozatosan kialakulhat az a helyzet is, hogy a bántalmazó egyre kevesebb anyagi juttatást nyújt az áldozatnak és gyermekeinek, amivel súlyos nélkülözésnek teszi ki őket.

3. Elhanyagolás

Elhanyagolásról legfőképpen a gyerekek és gondozásra szoruló idősek vonatkozásában beszélhetünk. Elhanyagolásnak tekinthető a gyermekek vonatkozásában a testi, lelki, egészségügyi szükségleteinek a figyelmen kívül hagyása, például a nem megfelelő etetés, mosdatás, szükséges gyógyszerek be nem adása, iskolába nem járatás, a gyermek ignorálása, semmibe vétele, a szeretet hiánya.

4. Fizikai erőszak

A fizikai erőszaknak két formája van, az egyik a testi sértés okozása, szélsőséges esetben a másik életének a kioltása, a másik pedig a szexuális erőszak.

Fizikai erőszaknak minősül minden testre gyakorolt fizikai ráhatás, ilyen például az ütés, rúgás, hajtépés, szorítás, harapás, falhoz szorítás, nyakon ragadás, megégetés, leforrázás, tárggyal való megütés, karok hátra csavarása, rángatás, megrázás, földre lökés, valamilyen tárggyal való bántalmazás.

4.1. Testi sérülés okozása, élet kioltása

A fizikai erőszak az, ami sokszor sérülést is okoz. Büntetőjogi vonatkozásban a sérülés lehet könnyű (8 napon belül gyógyuló), súlyos (8 napon túl gyógyuló), maradandó fogyatékosságot okozó, súlyos egészségromlást okozó, életveszélyt, illetve halált okozó.

4.2. Szexuális bántalmazás

Szexuális bántalmazással három bűncselekmény követhető el: a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés.

Akkor beszélünk szexuális bántalmazásról, ha az elkövető olyan szexuális cselekményt végez az áldozattal, melybe ő nem egyezett bele.

A Büntető Törvénykönyv már nem nevesíti külön a cselekményeket (például közösülés, fajtalankodás stb.), hanem egyetlen gyűjtőfogalmat használ, és az a szexuális cselekmény.

Szexuális cselekmény pedig a közösülés és minden olyan súlyosan szeméremsértő cselekmény, mely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy erre irányul.

Milyen bűncselekmények tartoznak e körbe?

Az elkövető a fent említett elkövetési magatartásokkal számos bűncselekményt valósíthat meg, melyet a Büntető Törvénykönyv nevesít.

Ilyen a rágalmazás, becsületsértés, testi sértés, emberölés, kiskorú veszélyeztetése, kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, zaklatás, kapcsolati erőszak, szexuális erőszak, szexuális visszaélés, szexuális kényszerítés.

Tehát a tévhitekkel ellentétben olyan bűncselekmény nincs, hogy családon belüli erőszak bűncselekménye. Az elkövető magatartása, az általa elkövetett cselekmény fogja azt meghatározni, hogy ő később mely törvényi tényállás megvalósítása miatt vonható felelősségre.

A büntetőeljárás lefolytatása

A büntetőeljárás megindulhat a sértett feljelentésével, vagy ha az áldozat kórházba kerül a bántalmazás következtében, akkor a kórház feljelentése alapján.

A büntetőeljárás egy viszonylag hosszú folyamat, mely rendőrségi nyomozással indul, ahol megtörténik a sértett vagy sértettek, a tanúk kihallgatása, beszerzésre kerülnek – amennyiben vannak – az orvosi dokumentációk és az egyéb bizonyítékok, szakértő kirendelésére kerülhet sor (igazságügyi orvos-, igazságügyi pszichológus szakértő stb.). A büntetőeljárás ezen szakaszában már van lehetőség a megelőző távoltartás kérésére, illetve a távoltartás vagy súlyos esetben a letartóztatás bíróság általi elrendelésére.

Az összes bizonyíték beszerzését követően a rendőrség átadja az ügyet az ügyészségnek, aki vádat emel az elkövető ellen. A vád benyújtásra kerül a bíróságra, majd a bíróság – amennyiben szükséges – lefolytatja a bizonyítási eljárást, annak befejezésével pedig ítéletet hoz.

Nem elfedve az igazságot, ez az áldozat számára egy igen hosszú, nehéz és megterhelő folyamat, mire a bíróság a bántalmazót elítéli. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az első NEM-et mondás a bántalmazó felé, az a rendőrségi feljelentés, mely már elindíthat egy változást pozitív irányba. Ekkor már lehetőség van arra, hogy a hatóságok távol tartsák az elkövetőt az áldozattól, az áldozat visszakaphatja a barátait, a családját, akikkel a kapcsolatot meg kellett szakítania, és bekerülhet egy számára biztonságos atmoszférába, ahonnan el lehet indulni felfelé.

Ebben tudok ügyvédként segíteni, kellő empátiával, hozzáértéssel ügyfeleimet felkarolni és egy nehéz, laikus számára sokszor érthetetlen jogszabályokkal kikövezett úton őket végigkísérni egy új, szebb és nyugodtabb élet kapujáig.